Az epilepszia meghatározása

Epilepszia betegség

Az epilepszia egy sajátos krónikus központi idegrendszeri betegség, amelynek tünetei visszatérő görcsös roham-jelenségekben, azaz epilepsziás rohamokban nyilvánulnak meg.

Epilepsziás roham

Az epilepsziás rohamok alapját az a kórélettani folyamat képezi, melynek során az agy egyes idegsejtcsoportjai különféle kórokok miatt kóros elektromos izgalmi állapotban vannak, vagy időről-időre kóros elektromos izgalmi állapotba kerülnek. Ezt az elektromos működészavart nevezzük epilepsziás izgalomnak. Ha az epilepsziás izgalom hirtelen áttöri az agy ép területeit védelmező élettani gátlási mechanizmusokat, akkor e területeken az idegsejtek nagy tömege gyorsan terjedő módon, és/vagy egyszerre elektromosan kisül, ezáltal epilepsziás roham alakul ki. Attól függően, hogy a kóros epilepsziás elektromos rohamjelenségek az agy mely területeire terjednek ki, az epilepsziás rohamok más és más klinikai tüneteket mutathatnak. Például a tudati éberségi szintet szabályozó területek kóros kisülése tudatkihagyáshoz, vagy eszméletvesztéshez, a mozgató agykérgi területek izgalma izomrángásokhoz, a bonyolultabb, célvezérelt mozgások szervezésében szerepet játszó agyi régiókat érintő rohamok pedig komplex mozgási automatizmusokhoz vezetnek.

Az epilepsziás rohamok tehát alapvetően elektro-klinikai jelenségek, amelyek kóros agyi elektromos elváltozásokkal, és rohamszerűen jelentkező klinikai tünetekkel jellemezhetőek. A kóros elektromos jeleket EEG vizsgálat segítségével tudjuk feltárni. Az egyes rosszullétek klinikai tüneteiről részletesebben szólunk az epilepsziás rohamok elektro-klinikai felosztását tárgyaló fejezetben.

Az idegrendszerünket alkotó mintegy 100 milliárd idegsejt rendkívül bonyolult hálozatot alkot, amely képes arra, hogy az egyes idegsejtek és sejtcsoportok az aktuális szellemi, lelki, testi igényeknek megfelelőn aktíválódjanak (azaz élettanilag normális elektromos kisüléseket produkáljanak), illetve szükség esetén gátlás alá kerüljenek. Mint fentebb láthattuk, egyes idegsejt-csoportok epilepsziás izgalma megzavarhatja ezt a kifinomult szabályozási folyamatot, és ezáltal epilepsziás roham alakulhat ki.

Az epilepsziás roham, mint elekro-klinikai tünetegyüttes azonban más módon is kialakulhat. Az agy ugyanis nemcsak a saját ingerületi-gátlási állapotait érzékeli, hanem érzékenyen reagál a szervezetben zajló biokémiai, anyagcsere-, hormonális, illetve egyéb élettani folyamatokra is. Ha e téren szélsőséges változás következik be, például magasra szökik a láz, vagy tartós alváshiány áll fenn, vagy lecsökken a vécukor-szint (hipoglikémia alakul ki), vagy megemelkedik a kálcium-szint (hiperkalcémia jön létre), vagy a krónikus alkohol-beteg hirtelen az alkohol-megvonás állapotába kerül, stb., akkor az idegsejtekben egyszerre (hiperszinkron) jelentkező epilepsziás kisülések jönnek létre, amelyek többnyire az egész agyra kiterjedő epilepsziás nagyrohamhoz vezetnek.

Az extrém anyagcsere-terheléseket a velük járó epilepsziás rohamokkal együtt eklampsziás (eclampsiás) állapotoknak nevezzük. Példaként említhetjük a terhességi toxikózis kapcsán kialakuló terhességi eklampsziát, vagy a lázhoz társuló lázas eklampsziát.

A fentieknél még tágabb értelemben az esetlegesen megvalósuló erőteljes élettani-kórélettani hatások által kiváltott epilepsziás rohamot alkalmi epilepsziás rohamnak nevezzük. Az alkalmi epilepsziás roham jelentkezése ömagában még nem bizonyítja az epilepszia betegség fennállását, hiszen lehetséges, hogy az egyszeri, vagy akár néhányszori kiváltó ok megszűnését követően nem jelentkezik újabb epilepsziás roham.

A különféle élettani hatásokra jelentkező epilepsziás rohamok összefügésében érthető meg legegyszerűbben az epilepsziás görcsküszöb fogalma. E görcsküszöb jelzi az adott szervezeti (kémiai, hormonális, stb) változásnak azt a mértékét, amely már elégséges ahhoz, hogy epilepsziás rohamot provokáljon. A kétéltűektől kezdve az emberig minden agy rendelkezik görcsküszöbbel, ami azt jelenti, hogy megfelelően erős ingerek hatására mindannyian reagálhatunk epilepsziás rohammal. A görcsküszöb azonban elsősorban öröklött tényezőknek tulajdoníthatóan jelentős egyéni változékonyságot mutathat. Tartósan alacsony görcsküszöb esetén szélsőséges kiváltó események nélkül is jelentkezhetnek epilepsziás rohamok. Ez az állapot viszont epilepszia betegség kialakulásához vezethet.

Az epilepszia diagnózisa

Az epilepszia tehát krónikus agyi rohambetegség, amelynek feltétele, hogy az agy bizonyos területén különféle okokból epilepsziás izgalmi góc keletkezzen, és/vagy az epilepsziás görcsküszöb tartósan alacsonyabb legyen, valamint ezek klinikai következényeként különösebb közvetlen kiváltó okok nélkül is visszatérő epilepsziás rohamok alakuljanak ki.

Az epilepszia diagnózisát a klinikai tünetek körültekintő elemzésére, a neurofiziológiai (EEG) vizsgálati eredményekre, a kiegésztő képalkotó vizsgálati leletekre, valamint sok esetben a páciens gondozása során szerzett későbbi tapasztalatokra alapozottan állíthatjuk fel. Egyetlen epilepsziás roham jelentkezése önmagában nem bizonyítja epilepszia betegség fennállását. Ha a rohamok ismétlődnek, ám a műszeres és a képalkotó vizsgálatok negatív eredményeket mutatnak, akkor a „valószínű epilepszia” véleményt fogalmazzuk meg. A követéses vizsgálatoknak ezekben az esetekben különösen nagy jelentőségük van. A „biztos epilepszia” diagnózist akkor állíthatjuk fel, ha a visszatérő rohamok klinikailag meggyőzően epilepsziás jellegűek, és az elektrodiagnosztikai eljárások is igazolják az epilepsziás elektromos működészavar meglétét.

Dr. L’ Auné György, Neuro-pszichiatria.hu, 2013.02.24.

Elnézést, a hozzászólás ezen a részen nem engedélyezett.