A pánikbetegség élettartam pervalenciája – tehát annak a valószínűsége, hogy valaki az élete folyamán pánikbeteggé válik – 1-5% között van. A nők 2-4-szer hajlamosabbak a pánikrohamokra, mint a férfiak. A pánikra való hajlam ugyanakkor erős családi halmozódást is mutat.
Noha az első pánikrohamok gyermekkorban is megjelenhetnek, a betegség többnyire a 20-ik életév körül kezdődik.
A pánikbetegség gyógykezelés nélkül hullámzó lefolyást mutat: elvétve egy-egy epizodikus, máskor viszont gyakori rohamokkal járó életszakaszok váltakoznak rohammentes időszakokkal.
Egyes halántéklebenyi epilepsziák olyan lefolyású epilepsziás rohamokkal járnak, amelyek tünetileg hasonlítanak a pánikrohamokhoz. Ezen kérdéses esetekben epilepszia irányú vizsgálatok is szükségessé válhatnak.
A gyakori pánikok jellemző szövődménye az agorafóbia (tériszony). Ennek egyik lehetséges magyarázata az, hogy a nyílt téren, autópályán, magasban, stb. jelentkező bizonytalanságérzés pánikot válthat ki. Utóbbiak miatt a pánikbeteg ember előbb-utóbb a védett otthonhoz ragaszkodó, a kiváltó helyzeteket mindenáron elkerülő, beszűkült életvitelt” alakíthat ki.
Az elhanyagolt pánikbetegség további szövődménye lehet a szorongások oldása végett alkalmazott különféle nyugtatókhoz, és az alkoholhoz való hozzászokás.