Hit és gyógyulás

Évezredeken át tartotta magát az a felfogás, hogy a betegségek démoni megszállás eredményeképpen alakulnak ki. E világkép magában foglalta azt a meglátást is, hogy a vallásos élet és az egészség között szoros kapcsolat áll fenn. Az újkori orvoslás azonban elvetette a betegségek szellemi gyökereire vonatkozó nézeteket. Az önállóvá vált orvostudomány rendkívüli sikereket ért el, s ezzel nagymértékben hozzájárult a közgondolkodás átalakulásához. Egészséges emberként ma könnyen elfogadjuk, hogy a gyógyítás és a vallás független egymástól. E hiedelmünkben egyedül a betegség rendíthet meg minket. Ha megbetegszünk, akkor a szenvedés szorongásában döbbenünk rá, hogy a gyógyulás vágya és a vallásos hit között egész valónkat átható, mély szellemi összefüggés van.

S életed napjait megtoldom tizenöt esztendővel (2Kir 20:6)

A fejlett gyógyító technológia nem ad választ a szenvedő emberi élet által feladott kérdésekre. Ez egyre több kutatót késztet arra, hogy új módon közelítse meg a régi világkép által megsejtett összefüggést: vajon milyen a viszony a vallásos élet és a betegségek előfordulása, lefolyása, gyógyíthatósága között? A rohamosan bővülő kutatási témakörben mára csaknem kétezer különféle vizsgálat eredményeit tették közzé. Rövid kivonatuk is meggyőző képet nyújthat a hit életünket megtartó erejéről.

A vallásos közösségekben a pszichiátriai betegségek gyakorisága jelentősen kisebb a népesség átlagánál. A hívő emberek ritkábban lesznek depressziósak, s ha azzá válnak, hamarabb meggyógyulnak. Kevesebb a szorongásos betegség, az alkohol- a drogfogyasztás és ritkábbak a deviáns magatartásmódok. A korábbi vélekedésekkel ellentétben a vallásos gondolkodás nem hajlamosít kényszerbetegség és elmezavarok kialakulására. A hívő élet jelentősen javítja a krónikus elmebetegségben szenvedők életminőségét.

A testi bajok között az érrendszeri betegségek állnak első helyen. Elkötelezett hívők között azonban ritkább a szívinfarktus, a magas vérnyomás és az agyi keringési zavarok esélye is kisebb.

Az emésztőszervi, a légzőszervi és vesebetegségek aránya kedvezőbb az átlagosnál.

Az erősebb immunrendszer jobban védekezik a ráksejtek ellen. Eddig több mint húsz különféle daganattípus esetében sikerült kimutatni az átlagosnál jelentősen alacsonyabb megbetegedési mutatókat.

Az átlagos életkor nagyobb, a rosszindulatú betegségek és az AIDS túlélési ideje hosszabb, mint a nem hívők körében.

Tartsd meg minden parancsát… hogy hosszú életed legyen (MTörv 6:2)

Mi lehet az oka annak, hogy a vallásos emberek egészségesebbek és jobb életkilátásokkal rendelkeznek, mint a nem vallásosak?

A rendelkezésre álló tények egy része tudományosan értelmezhető, vannak azonban olyan jelenségek is, amelyek túlmutatnak az orvosi gondolkodás határain.

Az életmód betegségekkel való összefüggése ma már nyilvánvaló. Elég arra gondolnunk, hogy a megbetegedési és halálozási statisztikában első helyen álló betegségek 50-60%-a megelőzhető lenne, ha betartanánk az életrendi ajánlásokat.

A hívő emberek nagy része valamilyen felekezethez tartozónak vallja magát. Az egyház életéhez való kapcsolódás természetes következménye, hogy fontossá válnak az adott közösség hittételei, morális értékei, valamint az életet szabályozó előírásai és tiltásai Éppen ezek azok az előírások (étkezés, pihenőnap, böjt, szexuális önmegtartóztatás, házassági hűség, ima, meditáció, stb.), amelyek nyíltan, vagy rejtetten a legtöbb egészséget előmozdító és fenntartó tanítást tartalmazzák. Általuk a hívő emberben megerősödnek az egészségre is kiható nézetek, s ha a parancsok szerint él, akkor ajándékul az egészséges élet nagyobb esélyét is megkapja hozzá.

Legyen hitetek szerint (Mt 9:29)

A hívő embereket hitük képessé teszi arra, hogy a megrázkódtatások, veszteségek ellenére is derülátók maradjanak. A vallás értékrendet, értelmet, célokat ad, ugyanakkor utat is mutat azok megvalósítására. A hit a hívőt morálisan összeszedetté teszi, s ezáltal a személyes növekedés és a fokozódó önkontroll tudatát is megadja számára.

Három olyan személyiségvonás van, amely különlegesen fontos az egészség szempontjából: a szelídség, az optimizmus és az önállóság. Egyértelmű kapcsolatot tártak fel a vallásos életvitel és az első kettő tulajdonság között. Ha az Istenbe vetett bizalom helyes mértékű önállósággal párosul, akkor az egészségre vonatkozó kilátások igen jók, ha viszont a hit éretlenséggel jár együtt, akkor annak negatív hatásai lehetnek az egészségre.

A betegségre való hajlam szorosan összefügg a társas támogatottság mértékével. A hívő ember soha nincs egyedül, mert Isten és a közösség támogató jelenlétében él.

A labilis házasságban élők hajlamosabbak a betegségre, sőt rövidebb ideig élnek. Az elmélyült vallásosság és a házassági, családi elégedettség mutatói szoros összefüggést mutatnak.

A stressz helyzetekben való helytállás döntően meghatározza a megbetegítő hatásokkal szembeni sérülékenységet, illetve ellenálló képességet. A hívők válságok során tanúsított egyéni és közösségi megküzdési stratégiái (ima, segítségnyújtás, megbocsátás, stb.) jobbak a világi megoldásoknál.

Kérjetek és kaptok (Mt 7:7)

Az imára való buzdítás a vallási tradíciók fontos útmutatása. A kérő, közbenjáró ima és a gyógyulás kapcsolatát tudományosan elfogadható módon elsőként 1988-ban vizsgálták meg San Franciscoban. A szívbeteg osztály azon véletlenszerűen kiválasztott betegei, akikért titokban imacsoportok imádkoztak, jelentősen hamarabb és kevesebb szövődménnyel gyógyultak fel betegségükből.

Az ima erejébe vetett helytelen hit azonban veszélyeket is rejt magában. Sok vallásos ember ugyanis nem érti meg, hogy a gyógyítás elfogadása nem állhat ellentétben Isten szándékával, s éppen az imára hivatkozva a kelleténél később, vagy egyáltalán nem fordul orvoshoz. Minként a gyógyítás nem mondhat le a hitről, úgy a hit sem fordulhat el az orvosi segítségnyújtástól.

Uram, kihez mennénk? (Jn 6:68)

Betegségünkben különös hívást kapunk arra, hogy ne csak a testi felépülésre, hanem a hitben megalapozott életre is igent mondjunk. A hit és a gyógyulás viszonyának újonnan felfedezett tényei a gyógyítókat is döntésre késztetik. Vajon megtehetjük-e ezután, hogy ne imádkozzunk betegeinkért?

 (Dr. L’Auné György, Képmás családmagazin 2005 december )

 

Elnézést, a hozzászólás ezen a részen nem engedélyezett.